Ami miatt boldogok lehettünk vasárnap: az Udinese hozta a papírformát és 1:0-ás győzelmet aratott a Sassuolo felett. Aminek nem örülhettünk: ahelyett, hogy már az első félidőben lerendeztük volna a meccset, egészen a lefújásig izgulhattunk. Nem erre számítottunk, az biztos.
Udinese Calcio – US Sassuolo Calcio 1:0 (1:0)
Gólszerző: Di Natale (26.)
Udinese: Scuffet - Heurtaux, Danilo, Domizzi - Widmer, Pinzi (Agyemang-Badu 78.), Allan, Pereyra, Basta - B. Fernandes (Lazzari 92.), Di Natale (Muriel 78.)
Sassuolo: Pegolo - Gazzola, P. Cannavaro, Ariaudo, Longhi - Biondini (Sanabria 70.), Magnanelli, Missiroli - Farias (Masucci 57.), Zaza, Floro Flores (Floccari 44.)
A legutóbbi két fordulóban a Milan és a Roma ellen megmutatta az Udinese, hogy a nagyok ellen is képes jó futballt játszani. Aztán jött a Sassuolo és megint viszontláthattuk azt az Udinesét, amelyiket ebben a szezonban sajnos oly sokszor kellett csúnya szavakkal illetnünk. Az ősszel gyakran tapasztaltakkal ellentétben most ez a gyenge produkció is elég volt a győzelemhez – igaz, ehhez az ellenfél asszisztálása is kellet. Hatalmas szerencsénkre van egy Antonio Di Natalénk, aki az első félidőben csukázott góljával – ki tudja már hanyadszor – ismét megmentette a gárdát a lebőgéstől. Az egekig magasztalni azért őt sem kell, mert csúnyán fölé bombázott egy büntetőt is, csak hogy ne unatkozzunk a második félidőben. Ellenfelünk is érdemel pár dicsérő szót, hiszen a sérüléshullám sújtotta Sassuolo egyébként próbálkozott, hajtott becsülettel, de őket nézve az embernek pont olyan érzése lehetett, mint a Totó feltámadása előtti Udinesével kapcsolatban: rendkívül pontatlanul fejezték be a támadásaikat, nagyon hiányzott a csapatukból egy igazi befejezőember. Szegény Floccari még tizenegyest is hibázott, pedig nem Scuffeten múlt a dolog...
Visszatérve a mieinkhez, azzal együtt, hogy büntetőből nem tudott betalálni, Di Natale már-már régi önmagát idézte, nagy kedvvel játszott, én őt tenném meg a mérkőzés legjobbjának. Nagyon tetszett az is, amit Pinzi mutatott: gyakran húzódott ki a jobb oldalra, megjátszható volt, sokat kérte a labdát, próbált irányítani. Szerintem végre ráérzett arra, hogy nemcsak az öltözőben kell vezéregyéniségnek lennie, hanem a pályán is példát kell mutatnia a fiataloknak. Negatívum vele kapcsolatban, hogy egy tizenhatoson belüli lökése miatt róla kaptunk büntetőt, ami szerencsére kimaradt. Ja, és persze megint begyűjtötte a szokásos sárga lapját.
Akiket még valamilyen okból ki kell emelnem:
Bruno Fernandes: szerintem nem most győzött meg minket arról, hogy kezdőben a helye. Volt egy szép kapáslövése a második félidő közepén, de amúgy halovány volt. Tud ő ennél sokkal jobbat is.
Scuffet: Igazán nagy bravúrra talán csak egyszer kényszerítették, azt leszámítva nem volt nehéz dolga, ami akadt, azt többnyire jól oldotta meg. A kifutásain csiszolni kell még, sok foghatónak tűnő labdát inkább kibokszol. Ezekre majd ahogy egyre rutinosabb lesz, nyilván jobban rá fog érezni. A tizenegyesnél rossz irányba ment, de mint tudjuk, tizenegyest nem lehet hárítani, csak rosszul rúgni – Floccari pedig a kapufára helyezett, úgyhogy sikerült egy újabb meccset gól nélkül lehoznia az ifjú portásnak, ami mindenképp dicséretes.
Basta: Nagyon nem tetszik, hogy Guidolin továbbra is a bal oldalon erőlteti a játékát. Ezúttal nem volt olyan rossz az új szerepkörben, de azért látszódott, hogy nem ez a természetes posztja. Gabriel Silva igazán visszatérhetne már!
Az Udinese legközelebbi bajnokijára március 27-én kerül sor, amikor az Internazionaléhoz látogatnak a friuliak. Emlékszünk a két csapat kupatalálkozójára? Nagy kérdés, hogy melyik arcát fogja mutatni Guidolin együttese. Ha a szebbet, akkor abból egy egészen szórakoztató mérkőzés is kerekedhet. Ha viszont a csúnyábbat... Nos, azt remélem nem fogja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése