Thomas Heurtaux egyike azon kevés Udinese-játékosoknak, akik a mostani szezon során egyenletesen jó teljesítményt tudtak nyújtani. Ezúttal a 25 éves francia középhátvéd mesél a kezdetekről, a klubról, csapattársairól, edzőjéről és önmagáról.
– Mesélj egy kicsit: hogyan kezdődött a pályafutásod?
– Kicsi koromtól fogva szeretem a futballt, 4-5 évesen már elkezdtem focizni, amit azóta sem tudok megunni. Párizsban nőttem fel, a mai napig imádom azt a várost, meghatározó élményekben volt ott részem. Mindig is hátvéd voltam. Az egyik barátom szerint unalmas lehet mindig csak védekezni, persze ez azért közel sem olyan egyszerű. Négy évet játszottam Caenben, nagyon fontos időszak volt. Emlékszem, nagyon boldog voltam, amikor először gólt rúgtam.
– Milyen volt megérkezni Udinébe?
– Emlékszem, felhívott Gino Pozzo, hogy mit szólnék ahhoz, ha az Udinesében játszanék. Alig tudtam megszólalni, nem számítottam erre a felkérésre. Amikor megérkeztem, rögtön megéreztem, hogy egy hatalmas klubról van szó. Persze teljesen más itt a futball, mint otthon, Franciaországban. Ráadásul nagyon kemény a bajnokság, minden egyes győzelemért meg kell szenvedni.
– Hogyan emlékszel vissza az ominnózus Braga elleni meccsre?
– A mai napig nagyon fájó emlék. Egy álmunk foszlott ott szét. Ez a csapat annyi éve arról álmodozott, hogy bejutunk a Bajnokok Ligájába, ami egy karnyújtásnyira volt tőlünk. Sajnos a meccs alatt folyamatosan éreztük, hogy nem megy jól, a történet végét ismerjük. Nagy lelki válságban volt utána a csapat, ez az időszak senkinek sem volt könnyű. De ebből a krízisből is fel tudtunk állni.
– Könnyen be tudtál illeszkedni a csapatba?
– Azért nem ment egyik napról a másikra, de nem volt olyan nehéz. Rengeteget segített nekem Benatia, aki egy fantasztikus játékos, a mai napig nagyon jó barátom. Őt amolyan második mesteremnek tartom. Rengeteg fortélyt, trükköt mutatott, számomra ő az etalon. Ahogy mondtam, Bena a második mesterem volt itt, az első természetesen Guidolin.
– A tavalyi szezonvégi hajrá nem volt semmi...
– Fantasztikus időszak volt, majdnem két hónapon keresztül folyamatosan nyertünk, alig akartuk elhinni. Az utolsó Inter elleni győzelem zseniális volt. Azt az ünneplést, ami minket fogadott, nem lehet leírni.
– Ismét felmerült, hogy az Udinese álljon át a négy védős rendszerre. Mit gondolsz erről?
– Ezt az edzőnek kell eldöntenie. Igazából mindkét rendszer működik. Általában a három védős felállást szoktuk játszani, de az EL-es meccseken előfordult, hogy Guidolin a másik formációt választotta.
– Annak ellenére, hogy védő vagy, jó néhányszor gólt rúgsz.
– Igen, szerencsére. Az én feladatom nyilvánvalóan az, hogy védekezzek, de azért szívesen besegítek a gólszerzésben. Örülök, ha gólt tudok rúgni, még ha nem is ez az elsődleges feladatom. Mindig azon vagyok, hogy a maximumot hozzam ki magamból és mindent megtegyek a csapatért.
– Kik azok a csatárok, akiktől a legjobban tartasz?
– Itt, Olaszországban sok nagyon jó csatár van. Tévez, Balotelli, Higuaín – mellettük biztos, hogy nem unatkozunk.
– Mit gondolsz Guidolinról?
– Egy óriási formátumú, nagyon nagy tapasztalattal rendelkező edző. Én személy szerint sokat tanultam tőle, sokat köszönhetek neki
– Szerinted kik azok a fiatalok, akikre érdemes odafigyelni itt, Udinében?
– Szerencsére sokan vannak. López, Scuffet, Fernandes, Zieliński, Bubnjić.
– Mit gondolsz a jövődről? Mit szeretnél elérni, hol szeretnél játszani?
– Nagyon jól érzem magam itt, Udinében. Eszem ágában sincs más csapathoz igazolni. Most a közeljövőre kell gondolni. Vasárnap a Cagliari ellen fogunk játszani, nem lesz könnyű ellenfél, de győznünk kell.
(Az interjú elkészülte óta sajnos kikaptunk a Cagliaritól 3:0-ra – a szerk.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése