Kiábrándító vereséggel ért véget az Udinese január eleje óta tartó hazai veretlenségi sorozata: a friuliak nemhogy gólt nem tudtak lőni a Juventusnak, de gyakorlatilag gólhelyzetet sem sikerült kialakítaniuk. Mindent elmond a mérkőzésről az, hogy a legveszélyesebb hazai akcióra a hosszabbításig kellett várni...
Serie A, 33. forduló:
Udinese Calcio – Juventus Football Club 0:2 (0:2)
Udinese: Scuffet - Heurtaux, Danilo, Domizzi - Basta, Jebda (Muriel 70.), Allan, Pereyra, Gabriel Silva - Bruno Fernandes, Di Natale (Nico López 79.)
Juventus: Buffon - Cáceres, Ogbonna, Chiellini - Lichtsteiner (Isla 75.), Pogba, Pirlo, Marchisio, K. Asamoah - Llorente (Osvaldo 85.), Giovinco (Vucsinics 82.)
Gólszerzők: Giovinco (16.), Llorente (26.)
Taktikailag érdekes volt, hogy mindkét csapat 3-5-2-es formációban kezdte a mérkőzést, ám csakhamar kiderült, hogy Basta és Gabriel Silva ezen a meccsen sokkal inkább védőszerepre lesznek kényszerülve, vagyis az Udinese 3-5-2-je tulajdonképpen 5-3-2 volt. Ez az erőviszonyokat ismerve nem volt meglepő, az már annál inkább, hogy a második bekapott gól után sem váltottunk. Mondjuk miért is várnánk 360°-os fordulatot egy olyan együttestől, amelynek Francesco Guidolin a vezetőedzője? A második félidőben ugyan egyértelműen jobbak voltunk, mint az első 45 percben, ám az is édeskevés volt. Egyszerűen szégyenletes produkciót láthattunk.
Sajnos nem tudok kiemelni egy játékost sem azért, mert kiemelkedőt alkotott volna. Hacsak nem kiemelkedően rosszat, ilyenekről tudok szólni. Először is ott van Hasszán Jebda, aki Pinzi és Lazzari sérülése, valamint Badu eltiltása miatt kerülhetett be a csapatba, de nem tudott élni a lehetőséggel, nagyon pontatlanul játszott. Kicsit sajnálom az algériait, mert az ő érkezéséhez nagy reményeket fűztem (valószínűleg Guidolinék is), ám egyelőre csak árnyéka régi önmagának. Di Natale sem volt a topon, leginkább a folyamatos reklamálásával hívta fel magára a figyelmet. Bruno Fernandes formája továbbra is nagyon ingadozó, ma éppen a rosszabbik arcát mutatta. Domizzi nem volt képes tartani Giovincót az első gólnál. Pereyrát sokat dicsértük idén, ezúttal ő is kicsit beleszürkült a mezőnybe. Muriel, ha jól rémlik, október óta gólképtelen...
Hogy az ellenfélről is essen néhány szó, ki kell emelnem azt a jelenetet, amikor a 68. percben a nem éppen brilliáns cselezőképességéről híres Chiellini jelent meg a tizenhatosunk előterében, majd úgy ment át a védősoron, mint kés a vajon. Itt fulladt teljes paródiába a meccs, legszívesebben kikapcsoltam volna a tévét.
Higgyétek el, én próbáltam pozitívumokat is találni, de csak egyet találtam, azt is a lefújás után: még egy fordulóval kevesebb van hátra ebből a nyögvenyelős 2013/2014-es szezonból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése