Heti mix

A tartalomból: Di Natale talán megfontolja karrierje folytatását; Guidolin szövetségi kapitány lehet; Interjú Codromazzal, Nicóval és Angellával; Velencei karnevál.

Folytassa, kapitány!

Antonio Di Natale az idei év elején, a Hellas Verona elleni mérkőzés után bejelentette, hogy a szezon végén visszavonul. Erről a tervéről az Udinese vezetősége sem tudott, sőt Francesco Guidolinnal sem egyeztetett róla. Pár nappal ezután több cikk is megjelent, amelyek szerint Totò elköltözne Udinéből és szívesen visszatérne az Empolihoz, ahol edzői munkát vállalna. Köztudott, hogy az Udinese ikonja annak idején a toszkán csapatnál kezdte pályafutását és a mai napig jó kapcsolatot ápol a klub vezetőségével. Családi okból is dönthet Empoli mellett a gólkirály, hiszen felesége Firenzében dolgozik, így a családnak is egyszerűbb lenne az élet. Ennek ellenére többen úgy vélekedtek, hogy ha Totò ismét formába lendül, esetleg megváltoztathatja döntését. Di Natale azonban hónapokig nem tudott gólt rúgni, még szép mozzanata is alig volt a pályán. Szerencsére az utóbbi hónapban mintha megtört volna a jég. A rossz széria a Lazio elleni góljával tört meg, majd jöttek a Bologna, a Chievo, a Fiorentina és az Atalanta elleni találatai. Mondhatni, ahány meccs, annyi Totò-gól, pont mint a régi szép időkben. Ráadásul a Chievo elleni mérkőzésen szerzett gólja igazán gyönyörű volt, lehetetlen helyzetből kreált gólt.

Hogy mi volt eredménytelenségének oka? Talán az, hogy magára volt utalva. Antonio ma már nem tudja azt megtenni, amit még pár éve igen, hogy a középpályáról egymaga felviszi a labdát a kapuig, mivel ő is öregszik, a fizikai állapota már nem olyan jó. Ugyanakkor a kapu előtt még mindig életveszélyes. Ehhez viszont alá kell dolgozni, jó előkészítőkre van szüksége: egy jó Murielre, Maicosuelre, Pereyrára, Fernandesre. Ők sajnos – ahogy az egész csapat – nem nyújtottak kiegyensúlyozott teljesítményt. Javítani kell a csapat kombinatív támadójátékán.

Di Natale igazi erénye, hogy mindig újra tudja építeni a játékát, pedig csapattársai az Udinesében szinte minden évben kicserélődnek.

Totò két hete a következőképpen nyilatkozott:
„Az utóbbi időben jó kondícióban vagyok, szerencsére egyre jobban megy a futball. Ha ez így marad, elgondolkozom a folytatáson. Ez sok mindentől függhet, majd májusban meghozom a végleges döntést.”

Remélhetőleg a kapitány továbbra is marad Udinében, hiszen személye nélkülözhetetlen a csapatnak.

Guidolin lehet Prandelli utódja

Miután az olasz szövetségi kapitány, Cesare Prandelli hivatalosan is bejelentette, hogy a vb után távozik a válogatott éléről, megindultak a találgatások, ki lehet az utódja. Több név is felmerült: az esélyesek között van Allegri, Mancini és Guidolin. A három aspiráns közül jelenleg csak Massimiliano Allegrinek nincs állása. Igaz, az ő bizonyítványát a Milannál végzett csalódást keltő munkája és menesztése eléggé elcsúfítja. Francesco Guidolin talán az egyik legesélyesebb a posztra, hiszen szinte minden évben kiszervezték a kezei alól csapatát, mégis mindig talpra tudta állítani az Udinesét. Guidolinnak óriási tapasztalata van a fiatalok tanításában, az olasz válogatottnál pedig több éve napirenden van a fiatalítás, aminek levezénylésére a friuliak mestere lehet a legalkalmasabb. Mindazonáltal Guido folyamatosan azt nyilatkozza, hogy nem akarja otthagyni Udinét. Kérdés, hogy egy valódi felkérés esetén is kitartana-e a zebrák mellett.

Codromaz szeretne az Udinese első csapatában játszani

Múlt héten Roberto Codromazzal készített interjút a tuttoudinese.it internetes portál. Codromazt az Udinese ificsapatának egyik legtehetségesebb védőjének tartják. Nem véletlen, hogy a felnőtt csapat Hajduk Split elleni barátságos meccsén is játszott.

– Milyen érzés volt az első csapatban játszani, ráadásul úgy, hogy kezdő voltál?

– Nagyon nagy megtiszteltetés. Huh, nagyon izgultam a meccs előtt, még sosem játszottam felnőtt csapatban. Rengeteg segítséget kaptam, nagyon sokat segített Brkics. Nem játszottam tökéletesen, szerintem az izgalom miatt. De ebből a meccsből is rengeteget tanultam.

– Kik segítettek a felkészülésben?

– Először is Viviani edző, illetve Brkics és Bubnjics. Szerintem Brkiccsel jól együtt tudtam működni. Nagyon sajnálom az eredményt (0:3), személyesen felelősnek érzem magam érte, de sose szabad feladni.

– Mint hátvéd, ki a példaképed?

– Benatia. Sajnos már nem játszik nálunk, de számomra ő marad az etalon. Emlékszem, jó sok Serie A-s meccset néztem és mindig próbáltam ellesni a technikáját. Szeretnék egyszer olyan naggyá válni, mint ő.

– Mi a terved a jövőre vonatkozóan?

– Az Udinese első csapatában játszani. Elég triviális, de tényleg ez, viszont az még kicsit odébb van. Most az ifibajnokságban kell mindent megtennünk a lehető legjobb helyezés eléréséért. Jelenleg a tabella közepén állunk. Legközelebb a Cagliari ellen fogunk játszani, nem lesz könnyű menet, de nyernünk kell. A mi fő riválisunk a Hellas Verona, meg kell előznünk őket.

Nico López: Jó Udinében lenni

Múlt héten Nico López volt az Udinese Tonight című műsor vendége, itt nyilatkozott a fiatal uruguayi játékos.

„Nagyon jó érzés Udinében lenni, jól érzem itt magam. Persze az elején nem volt könnyű, nagyon sokat segítettek a játékostársak. Úgy érzem, most már sikerült teljesen beilleszkednem. Az udinei szurkolók nagyon lelkesek, barátságosak, sokszor megállítanak a városban, gratulálnak, bíztatnak – ez nagyon jó érzés.”

„Pereryra lenyűgöz, mindig a maximumot hozza ki magából. Nemcsak a mérkőzéseken zseniális, hanem edzéseken is teljes odaadással dolgozik.”

„Olyan szerencsés vagyok, hogy két olasz legendával is dolgozhattam: Francesco Tottival és Antonio Di Natalével. Két fantasztikus játékos és a magánéletben is nagyszerű emberek. Úgy gondolom, aki Di Natalével együtt játszthat, annak ez felér egy fociakadémiai képzéssel. Totótól rengeteget tanulok, sok trükkjét igyekszem ellesni. Persze sokszor ő is odajön hozzám és rengeteg tanáccsal lát el.”

„Sokan kérdezik, miért a 17-es a mezszámom. Ezt kicsit kabalából viselem. Viccesen mondhatnám, hogy azért, mert ennyi idős vagyok – persze ez nem így van. Annak idején 17-es volt az első mezem és megszokásból ennél maradtam.”

„Sajnos kiestünk az Olasz Kupából, de minden csalódottságunk ellenére tovább kell lépnünk. A bajnokságra kell összpontosítanunk. Minél hamarabb el kell érnünk a 40 pontot.”

Angella: A válogatott az álmom

A minap az ex-udinei Gabriele Angellával készített interjút a Messagero nevű újság.

– Hogyan értékelnéd a Watford idei teljesítményét?

– Szerintem alapvetően jó, remélhetőleg jobb eredményt érünk el, mint tavaly. Egyre jobb a szezonunk. Ez fontos, hogy az idő múlásával egyre jobbak legyünk.

– Szerinted korábban miért nem ment úgy a Watfordnak?

– Nem túl könnyű ez a bajnokság. A messziről jött ember azt mondhatná, olyan ez a bajnokság, mint a Serie B, de állítom, sokkal keményebb annál. Nagyon kiéleződött a verseny, ráadásul a mi helyzetünket az is nehezíti, hogy sok külföldi játékosunk van. Össze kellett szoknia a csapatnak, meg kellett ismerni az angol bajnokságot, az angol mentalitást. Különösen a szezon elején nem voltunk könnyű helyzetben. Hasonló problémákkal kellett szembenézni, mint Udinében.

– Zolát az edzői székben Sannino követte. Szükséges volt a váltás?

– Azt gondolom, Zola egy kiváló edző volt, én személy szerint rengeteget tanultam tőle, nagyon hálás is vagyok neki ezért. De mintha belefáradt volna a vége felé, nem tudott újat mutatni. Sannino egészen másfajta futballt játszat velünk, szerintem ennek az új stílusnak köszönhető, hogy újabban jobban szerepelünk. Az lenne a fő cél, hogy a bajnokságban elérjük a 6. helyet.

– Mennyire különböznek az angol szurkolók az olaszoktól?

– Teljesen más emberek, talán kicsit zárkózottabbak. Ráadásul én itt idegen ember vagyok, először el kellett fogadtatnom magamat velük. Szerintem ez jól ment, nagyon nagy szeretet vesz engem körül.

– Nem vágysz arra, hogy az olasz válogatottban játsszál?

– Dehogynem, szerintem ez minden olasz focista álma, az enyém is. Ahhoz viszont először a Serie A-ban kellene játszani. Ahhoz, hogy elérjem ezt, nagyon sokat kell még tanulnom és fejlődnöm, hosszú az út a válogatottságig. De igen, egyszer szeretném magamra ölteni az azúrkék mezt.

Velencei karnevál

Habár nem Udinében van, de nincs túl messze onnan Velence, talán az első város, ami a legtöbb embernek eszébe jut Olaszországról. A helyiek Veneziának hívják a mindig lenyűgöző várost, amit Itáliába látogatván bűn kihagyni, de főleg most, amikor talán a legszebb. Február a farsang hónapja, a karneválok hónapja. Némi túlzással azt is mondhatnánk, hogy a velencei karnevál a karneválok karneválja. Ilyenkor a város még a szokásosnál is szebbé válik. Aki ilyenkor ellátogat Veneto tartomány fővárosába, egy hatalmas fesztiválba, egy igazi ünnepbe csöppenhet. Az olaszok eléggé közvetlen emberek, ilyenkor talán még inkább. A karnevál alatt mindenki beszél mindenkivel, az emberek boldogan táncolnak, énekelnek, hülyéskednek, viccelődnek. A karnevál mindenki számára felejthetetlen élményt nyújt. Ezen a héten kicsit újjáéled a régi Velence, kicsit olyan, mintha visszacsöppennénk a középkorba. Mindenki korhű jelmezben vonul fel, láthatjuk a dózsét, a város előkelőségeit, így jobban el tudjuk képzelni, milyen lehetett az egykori Velence. Mindenkinek csak javasolni tudom, hogy látogasson el ilyenkor a lagúnák városába, persze hatalmas tömegre kell számítani, de megéri.